2010. szeptember 28.

Kreatív blogger-díj - mint a filmekben! :-)



Ismét azt kell mondanom, hogy valójában nagyon sok függ a döntéseinktől. Van olyan, hogy az ember „megzuhanva” él, ilyenkor nem igazán érdekli semmi, nem nagyon tud (akar) kommunikálni, csak annak örül, ha elvan magával. Ilyen időszak mindenki életében előferdül, az enyémben mostanában ér véget. Már kezdtem unni saját savanyúságomat. Elhatároztam, hogy juszt is élni akarom a saját kis életemet, kedves emberekkel akarok ismerkedni, barátkozni, ahogy az agykontrollosok mondják „bevonzani” az életembe a kellemeset. Ilyen hangulatban, egyszer csak kaptam egy linketI ldytől. Felnéztem az oldalára, de nem találtam semmi olyasmit, amire személy szerint fel kellett volna figyelnem. Láttam, hogy van egy szép hosszú írás valamilyen díjról, amit a bloggerek szoktak egymás között osztogatni, de őszintén megmondom, nem olvastam végig. Nem tettem, mivel sosem szálltam be semmilyen versenybe, kiírásba, egyszóval semmilyen blogger közösségi tevékenységbe. Aztán sedith is hagyott egy üzenetet, hogy nézzek be hozzá, mert vár valami. Na, kíváncsian lapozgattam. Gondoltam Erdélyi Konyhás témára is, személyesre is, általánosságokban is, arra is, hogy esetleg valami olyasmi készült sedith boszikonyhájában, amire fel akarja hívni a figyelmemet, de a Kreatív blogger díj fölött ismét elsiklottam, fentebbi okokból. Akkor kezdtem gyanakodni, amikor Edókától is kaptam egy üzenetet, amiben már ott volt az is, hogy fogadjam szeretettel. Na, ez már elég személyes volt ahhoz, hogy keresgélni kezdjek. És csak ekkor kezdett összeállni a kép, hogy né mán, itt is egy Kreatív blogger díj. Van itt valami közös ezekben… Háááát…..No, csak akkor látom, hogy Edóka listáján ott a nevem. Uccu Sedithez és Ildyhez, és leesett végre… majd nagyot koppant akkor!

Kedves Ildy, sedith és Edóka! Ha hiszitek, ha nem, ez a díj tényleg jól esett. Többek között azért is, mert tényleg nem nagyon voltam kommunikatív semmilyen irányban. De itt a jó alkalom, hogy be is tartsam, amit nemrégiben ígértem magamnak, és nyitottabb leszek:-)
Az ember felesleges udvariasságnak, szokásnak, időtöltésnek stb. tartja az ilyen díjakat, kiírásokat mindaddig, amíg meg nem kapja. Akkor hirtelen élővé lesz, már róla is szól, így hirtelen már kedvesnek, élőnek tűnik, és azonnal elfogadja, büszke lesz rá;-) Ezért olyan, mint a filmeken:-)
Köszönöm,hogy rám gondoltatok, megpróbálok rászolgálni a kreatív jelzőre is! :-)

A Kreatív blog-díj játékszabályai:

1. Meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni a blogomra.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.

Elég nehezen döntöttem el, hogy akkor most 7 díjat küldjek tovább, vagy 21-et. De aztán jött a nagy ötlet, és három csoportra osztottam a 21-et. Elsőként azoknak szeretném elismerésemet tovább küldeni, akiknek szívesen olvasom az oldalaikat, akik saját élményeiket is megosszák velünk. Egyben bíztatom őket, hogy írjanak sokszor, fotózzanak, mert sokan olvassuk őket nagyon szívesen. Természetesen hétnél több kedves blogom van, amit követek, ezekből választottam most ki azokat, akiknek ily módon üzenném, hogy a sok értékes recept mellett nagyon szívesen járok vissza hozzájuk hétköznapi-ünnepnapi dolgaikat olvasgatni.

Aliz
Tivadar
Zsuzsiga
Andi, Bea, fuszulyka, csincsilla
Kata
VirsLee
Gastrodamus

A következő csoportba sorolnám azokat a blogokat, ahonnan sokat tanultam, próbáltam, vagy ahonnan tanulni szeretnék! Nagyszerű receptek tárhelyei, amelyek között lapozgatva legtöbbször elrepül az idő, és az ember lánya csak menteget, menteget, mente…

Limara
Ottis
Kiskukta
Mariam
Latsia
Csokiparány
Max konyhája

Végül, de semmiképp sem utolsó sorban szeretném felsorolni azokat a blogokat, amelyek a kinézetükkel, szép fotóikkal, hangulatukkal nyerték el a tetszésemet (természetesen a jobbnál jobb receptek mellett). Ezek a blogok egy kicsit olyanok, mint a vendégség, az ember szívesen időz itt, megpihen egy finom süti mellett. Gratulálok a munkájához:

Gál Editnek
@ndre@-nak
Palócprovencenek
Ani 1974-nek
Mohának
Zsazsának (külön gratulálnék a Hírmondós cikkhez!:-)
Júliának

Tudom, hogy a legtöbben most láttok először. A blogjaitok címe azonban a kedvencek közé elmentve, a legjobb gasztroblogok címszó alatt már rég itt lapulnak nálam. tudom, hogy néha reagálnom kellett volna, megjegyzéseket írni... Most ezen az egyoldalú ismeretségen szeretnék változtatni azzal, hogy ezeket a díjakat tovább adom nektek....

Elérkeztem hát a végéhez, és a szabályok szerint el kell árulnom magamról hét dolgot. Lássuk csak:

1. Életcélom: két angyal megfelelő anyjának lenni:-)
2. Utálom: a hazugságot és a beképzeltséget.
3. Vágyom: a békés, harmonikus mindennapokat.
4. Kiűznek a világból: a tv-novellák, a nagyotmondás, mások lenézése, a tökleves.
5. Vonz: a tiszta tekintet, harmonikus összhang.
6. Hibáim: naivság, türelmetlenség, hirtelen sértődékenység, néha félreértem mások szándékát.
7. Erényem: elfogadok mindenkit olyannak, amilyen, csak ne legyen rosszindulatú, felsőbbségi érzése és ne taposson át másokon.

További jó játékot, és kellemes blogírást kívánok mindenkinek! :-)

8. Imádom a zenét!Nem létezek nélküle:-) Egy kis ízelítő:

Enigma

Deva Premal


Oliver Shanti

2010. szeptember 27.

Házi csokoládé és Ottis kókuszsütije!



A felvétel eredeti. Becsszó...

Egy repülő gyerek!

????

Áááá, neeeem. Ő a keresztfiam, Alex. Amikor fiam vigyorogva kijött, hogy szuperképet fotózott, először én lettem rosszul, aztán az Alex anyja. Persze az ifjúság nem értette most mit vagyunk úgy oda, "csak az ágyneműtartóról ugráltak" és különben is leraktak minden párnát meg ágyneműt a földre, úgyhogy nem ütötték meg magukat!
Tényleg nem értem. A mai szülőknek semmi humorérzékük!
A mindenit!

Sziasztok:-)

Én próbáltam az oldalaitokon keresni kedves ismerőseim, kollégáim, de nem sok sikerrel... Kiscsibéim házi csokira éheztek, így ma vettem tejport, de az interneten található receptek közül nem tudom eldönteni, melyik volna a legjobb. Havalakinek volna tapasztalata ebben,nagyon-nagyon megköszönném, ha megosztaná velem.

Ottis kedves! Hétvégén végre megsütöttem a kókuszkockát, de valamiért nem egészen olyan lett, amire vágytam. Fotózni elfelejtettem, de a lényeget elmondom. A tészta nagyon finom lett, nem száradt ki- igaz, ideje sem maradt, úgy ették, mint a cukrot. A mázzal volt némi bajom, mivel túl lágy maradt, nem lett olyan roppanós, mint a tied. Lehet a csokival volt baj? A kereskedésekben kapható, sima fehér csokit vettem, és épp úgy készítettem el, ahogy tőled tanultam. Az íze finom volt, egészen más, mint a főzött csokimázé, mondom, tökéletesen odavoltak érte, de én a roppanósra vágyok:-)

Mit gondolsz, mi lehetett a baj?

2010. szeptember 24.

Jó lesz!


Ez nem járja, én mindenből kimaradok:-(
Olyan messze esek minden jó eseménytől, hogy nem bírok eljutni, pedig a parajdi káposztafesztiválra nagyon elmentem volna. Na meg a székelyudvarhelyi gyümölcsfesztiválra is...
Ha én nem is, az Erdélyi Konyha csapata mindkét helyszínen ott lesz, és egészen biztosan nagyon ügyesek lesznek. Aliz nagyanyai töltött káposztáját szívesen megkóstolnám:-)

Bővebben Edókától itt.

2010. szeptember 17.

Töltött paprika erős, fűszeres paradicsommártásban



Egyik kedvenc ételem a töltött paprika. Az alábbi recept nagyjából a véletlen műve. Töltött paprikát készítettem, és ugyan ki gondolta volna az ártatlannak kinéző paprikáról, ami édes paprikaként került hozzám, hogy erősen csípős. Az első döbbent falatok után rájöttem, hogy „ízlik ez nekem”, ahogy egy ismerősöm mondaná. Tovább gondoltam, így lett fűszeres a mártás, amivel nem árt óvatosan bánni, mivel ugye a jóból is megárt a sok:-)
Remélem ízleni fog, megéri kipróbálni, és természetesen saját szájíz után fűszerezgetni.
Jó étvágyat kívánok:-)

Hozzávalók:
8 közepes piros színű, hegyes végű, lehetőleg csípős paprika, 40 dkg darált hús, 8 dkg rizs, 1 nagyobb hagyma, valamint ízlés szerint csípős paprika, zöldkapor, zeller szára vagy zöldje, csombor, 1 gerezd fokhagyma, 1 kiskanálnyi pirospaprika, 10-15 dkg sűrített paradicsom, só, bors. A tálaláshoz tejföl.

A hagymát vágjuk apróra, kevés zsiradékon pirítsuk meg. Ha kész, adjuk hozzá a húst, a rizst, a pirospaprikát, sóval, borssal ízesítsük. A megmosott, kicsumázott, magházától megszabadított paprikákat töltsük meg a keverékkel, úgy, hogy legalább egy ujjnyit hagyjunk szabadon a paprikából, hogy a főzésközben dagadó rizsnek maradjon helye. A főzőedény aljába helyezzünk egy kisebb zellerszárat, kis ág csombort, vagy kevés szárított csombort, friss, vagy szárított zöldkaprot, majd a paprikákat helyezzük erre a fűszerágyra. Vigyázzunk arra, hogy ne essünk túlzásba, a túl sok fűszer élvezhetetlenné teszi az ételt. A paprikákat engedjük fel vízzel, amennyi ellepi, fedő alatt forraljuk fel, majd a legkisebb tűzön lassan pároljuk, míg elkészül.
A kész paprikákat szedjük ki, a levébe törjük bele a fokhagymát, karikázzunk kevés csípős paprikát és főzzük fel. Párpercnyi forrás után szűrjük le a fűszerektől, és kavarjuk el a sűrített paradicsommal. A fűszeres mártást töltsük rá a paprikákra, és forrón tálaljuk, mellé tejfölt kínáljunk. Fogyaszthatjuk fehérkenyérrel, petrezselymes darabos sós krumplival, egyaránt különleges, ízletes étel.

Megjegyzés: a megtöltött paprikákat nyugodtan lefagyaszthatjuk. Használat előtt nem kell kifagyasztani, hideg vízzel öblítsük le, majd fagyosan tegyük oda főni. Ugyanez érvényes a töltött káposztára is.

Sültpaprika saláta


Ez egy egészen különleges ízű étel. Fokhagymás pirítóssal, joghurttal is fogyaszthatjuk, de vendégeinknek akár sör mellé is bátran kínálhatjuk.

Hozzávalók:
2 –2 piros és zöld húsú paprika, 10-15 dkg juhtúró, vagy sós tehéntúró, különféle olajos magvak: napraforgó, tökmag, szezámmag, mandula, az ízesítéshez só, cukor, ecet.



Elkészítése:
A paprikát alufóliával bélelt tepsibe téve süssük meg, tízpercenként forgassuk, hogy minden oldaluk megpuhuljon. Amikor elkészültek, szedjük sima nylonzacskóba, a nyílást kössük be. Körülbelül 20-30 perc után vegyük ki. Ekkorra a paprika összeesik, héját könnyen lehúzhatjuk. Szabadítsuk meg a száraktól, a magháztól, majd vágjuk centiméternyi csíkokra. Sóval, cukorral, ecettel ízesítsük, legkevesebb fél órára tegyük hűtőbe, hogy összeérjen. Tálalás előtt szedjük tálkákba, morzsoljunk rá a túróból, és szórjuk meg a magvakkal. Saját levével meglocsolva kínáljuk. Fontos, hogy tálalás előtt vegyük ki a hűtőből, az erősen lehűtött paprika veszít az ízéből, ezért szobahőmérsékletűre „melegítve” fogyasszuk.

Citrommázas répaszelet



Ki hinné, hogy finom? :-) Most először készítettem, de örök darab marad a receptjeim között. Illatos, fűszeres, egy kicsit karácsonyidéző hangulatot áraszt. Puha, omlós, még másnap is. Csak ajánlani tudom:-) Citrommáz nélkül is finom, de mázzal az igazi!:-)

Hozzávalók: 25 dkg sárgarépa, 23 dkg cukor, 20 dkg liszt, 10 dkg durvára vágott dió, 3 tojás, 1,5 dl olaj, 1 csomag vaníliacukor, 1kiskanálnyi szódabikarbóna, fél csomag sütőpor, 2 kiskanálnyi fahéj, csipetnyi só. A citrommázhoz: 13 dkg porcukor, 1 citrom lereszelt haja, 2 kiskanálnyi citromlé, 1 dkg vaj, 2 kanál tej.



Elkészítése:
A tojásokat a cukrokkal és az olajjal kavarjuk habosra. Turmixgépben gyorsan elkészül. Dolgozzuk hozzá a sütőporral és a szódabikarbónával elkavart lisztet, fahéjat, amikor szép sima, adjuk hozzá a lereszelt répát, végül a diót is. sütőpapírral bélelt tepsiben, közepes tűznél, körülbelül 40-45 perc alatt süssük készre. Forrón nem szabad felvágni, mivel túl omlós. Körülbelül 20 perc hűlés után szépen szeletelhető.
Addig készítsük el a citrommázat. Ehhez vízgőz felett melegítsük össze a hozzávalókat, majd amikor a cukor is teljesen elolvadt, és szép sima mázat kapunk, vegyük le, és kenjük rá a tésztára.
Citrommáz nélkül is készülhet, akár porcukorral megszórva is hálás sütemény.

Gombás, tejfölös tészta



Finom:-) Aki nem ismeri, és szereti a gombát, próbálja ki, nem hiszem, hogy csalódna benne:-) Hús nélkül ugyanolyan finom! :-)

Hozzávalók:
1 csirke melle, 0,5 kg gomba, 1 nagy fej hagyma, zsiradék, 30 dkg tészta, 3 dl tejföl, reszelt sajt, pár szelet vékony kolozsvári szalonna, zsiradék, só, bors.



Elkészítése:
A húst vágjuk kisebb kockákra, közben a zsiradékot forrósítsuk fel. Adjuk hozzá a húst, és pirítsuk, míg fehér színű kéreg képződik rajta. Sózzuk és borsozzuk meg, majd fedő alatt pároljuk, ha szükséges, kevés vizet adjunk még hozzá, hogy megpuhuljon. Amint zsírjára sült, adjuk hozzá az apró kockára vágott hagymát. Kavargassuk, míg a hagyma megdinsztelődik, ekkor adjuk hozzá a megtisztított, felvágott gombát is. ha szükséges fűszerezzük újra. Amikor minden megpuhult, öntsünk hozzá 1,5-2 dl tejfölt, az egészet forraljuk fel. Közben a tésztát főzzük ki, szűrjük le, majd kavarjuk hozzá a gombás-tejfölös húshoz. Egy tűzálló edényt zsiradékkal kenjünk ki, szórjuk meg morzsával, öntsük bele a tésztát. Tetején simítsunk el 1,5 dl tejfölt, szórjuk meg bőven reszelt sajttal. A szalonnát vágjuk kisujjnyi csíkokra, szórjuk rá az ételre. Közepes tűzön süssük, míg a tetején a szalonna szépen megsül.

2010. szeptember 16.

Sajtos paradicsomleves




Ez az a változat, amit egyedül én vagyok hajlandó megenni. Az alapja ugyanúgy készül, mint az édes-savanykás levesé, csak ebbe nem kell semmilyen levesbetét. Helyette sajtos pirítóssal, reszelt sajttal bőven megszórva készül.

Édes-savanykás paradicsomleves tésztával



Gyermekéveim nagy dilemmája volt, hogy szeretem-e ezt a levest, de mai napig nem tudom eldönteni. Jól megvagyok nélküle, de néha kifejezetten jólesik. Húsos második fogás elé készítem, és úgy látom, a gyerekeim örökölték tőlem a határozatlanságot, azaz, fogalmuk sincs, hogy szeretik-e vagy sem. Van, hogy kétszer is kérnek, és van, hogy bele sem ütik a kanalat. Lehet, hogy ez a leves erősen hangulat - (gyomorsav) - függő? :-)

Hozzávalók:
1 kisebb fej hagyma, fél liter paradicsomlé, zsiradék, 1 kanál liszt, 1-1,5 dl tejföl, kevés bazsalikom, só, cukor, tetszés szerinti tészta, vagy rizs.

A hagymát vágjuk a lehető legkisebb kockákra, a zsiradékon futtassuk meg, majd engedjük fel a paradicsomlével. Forrás után főzzük 10 percig, sózzuk ízlés szerint, szórjuk meg kevés bazsalikommal. Közben főzzünk ki annyi tésztát, amilyen sűrűre szeretjük a levest. Egy kanálnyi lisztet kavarjunk simára a tejföllel, adjuk a forrásban lévő paradicsomos léhez, forraljuk fel, majd főzzük együtt 1-2 percig. Szűrjük le a tésztát, majd adjuk a leveshez. Cukrot mindenki saját ízlése szerint adjon a leveshez. Pirítóssal is kínálhatjuk, amit kedvünk szerint akár megkenhetünk fokhagymával is.

2010. szeptember 10.

Nyögvenyelős és társai, azaz krumpli a nagyi asztalán



Nyögvenyelős


Gyerekkorom minden vakációját nagymamámnál töltöttem, így jól tudom, hogy a krumpli alapélelmiszer volt, leveseket, főételeket – hús nélkül is, béleseket készítettek vele. Négy kedvenc, mára már azt hiszem csaknem kihalt ételt is készített vele a mamám, az egyik a kifejezetten téli reggeliként felszolgált, tepsiben sült lepcsánka. Ehhez a krumplit a tésztareszelő csillaglyukán lereszelte, enyhén kinyomkodta a levét, majd lisztet és egy tojást kavart hozzá, sózta, borsozta. Zsírral kikent tepsibe nyomkodta egyujjnyi vastagon, és a „lerbe” a spór sütőjébe tolva piros-ropogósra sütötte. A tócsni hasonlít hozzá, de az nem tepsiben sül, hanem forró olajban.
A második, egyben életem első önállóan elkészített étele volt a krumplipuliszka, levében tésztával, amely egy jellegzetes régi, falusi vacsora volt. A krumpli sós vízben főzte mamám, közben szalonnát aprított, és kisütötte.



Igazi házi szalonna. Ez a pirospaprikátlan, azaz erre nem kerül fokhagymás, paprikás kence, mivel az megkeseredik sütéskor.



És a paprikás-fokhagymás...Paradicsommal, hagymával, ahogy azt illik:-)

Erre egy nagy hagymát vágott, amikor már szép üveges volt, rádobott egy kevés pirospaprikát, és levette a tűzről. Amikor a krumpli megfőtt, levét leszűrte, és félretette, a krumplit megtörte. Egy edényben zsírt forrósított, megpirított rajta egy maréknyi lebbencstésztát, ráöntötte a krumpli levét, majd annyi vízzel egészítette ki, amennyi levest szeretett volna főzni. Fűszerezte, lassú tűzön készre főzte, majd, hozzáadott egy kanálnyi félretett pirospaprikás hagymát, és apróra vágott petrezselyemlevelet. Amíg a leves főtt, a még forró krumplipürét elkavarta a hagymás-szalonnás zsírral. Érdemes nagyobb mennyiségű hagymát sütni, mert úgy a finom. Tálaláskor a krumplipüréhez szilvakompót dukált, levével együtt.
A fenti leveshez hasonlóan készült a lebbencsleves is. Zsiradékon lebbencstésztát pirított, majd hagymát dobott hozzá. Kevés pirospaprikával színezte, azonnal felengedte vízzel. Pár szem krumplit apróra vágott, beledobta a levesbe, és együtt főzte, míg elkészült. Petrezselyemlevéllel megszórta, és tálalta is.
Utoljára hagytam a nyögvenyelőst, a kedvencemet. Ehhez az ételhez mamám sós vízben puhára főzte a krumplit, a levét leszűrte és megtörte. Liszttel és saját levével simára kavarta, majd a tűzre visszatéve összefőzte. Az sem baj, ha elsőre túl száraznak bizonyul, a leszűrt levéből adjunk hozzá, vagy ha elfogyott, kevés vizet. A lényeg, hogy egy keményebb, szaggatható állagú masszát kapjunk. Amíg a krumpli főtt, mamám szalonnát vágott apró kockákra, kevés zsírt adva még hozzá kisütötte. Mielőtt a szalonna készre sült volna, finomra vágott hagymát adott hozzá, majd, pirospaprikával színezte. Az elkészült, még forró krumpliból, két, a szalonnás-hagymás zsírba mártott kanál segítségével nagyobb galuskákat szaggatott.



Szépen sorba rakta őket a tálalóedénybe, meglocsolta még kevés zsiradékkal, megszórta hagymás-szalonnával és még forrón kínálta. Én tejföllel kínálom, kisfiam savanyúsággal is szívesen fogyasztja. A ropogós szalonnával igazán különleges étel.
Ezek a már majdnem elfeledett ételek igazán finomak, és „új” ízt képviselnek, én szívesen ajánlom kipróbálásukat mindenkinek.

2010. szeptember 2.

Képek - Szitakötő



Néha tényleg a rögtönzött dolgok sülnek el a legjobban. Az a modellként nagyszerűen vizsgázott szitakötő az orrom elé szállt le, majd türelmesen kivárta, míg hanyatt-homlok berontok a gépemért, majd egyre közelebb engedve magához egyre jobb képek alanyává vált. A végén, a képeket visszanézve nem is tudtam eldönteni,melyikünk volt a kíváncsibb, én őrá, vagy ő énrám...







Bónuszkérdés. Ki találja ki mi ez?



Na jó. elárulom. Kocsikáztunk hazafelé, amikor a fiam elsikkantotta magát, hogy az ablakon beesett valami nagyon furcsa, ami kék, mozog, úgy néz ki,mint egy bogár, de ő sokkal inkább nézi valami földön kívüli lénynek, mint földinek. Sokáig nézegettük, forgattuk, a szerencsétlen teremtés meg csak hápogott. Végül feltűnt, hogy kétoldalt, a valamire ráfoghatjuk, hogy szem, méghozzá olyan légyszerű, összetett szem. Akkor ugrott be, hogy egyik képen, lefotóztunk egy piros szitakötőt, aminek a feje nagyon hasonlított ehhez... egyszóval, úgy nézett ki, hogy elütöttünk egy szitakötőt, aminek a feje beesett a nyitott ablakon. Íme, a piros szitakötő, amint épp minket figyel. Ez a kép elég rossz, de nagyon nagy volt a távolság.

Képek - Felhők

Nagyon érdekes jelenség ez az új felhő, az asperatus. Az ember nem tudja eldönteni, hogy csodálja, vagy féljen tőle.



Ameddig elláttam, mindenhol ilyen volt az ég.











A "mosolygó ég"



Kinagyítva...



Éjszaka. Csodálatos volt.





Ezt véletlenül sikerült. Pár hónapja vettem egy új gépet, de még nem nagyon volt időm játszadozni vele. Most próbálgattam mit tud, és valahogy ezt is összehoztam. Megismételni nem tudtam ugyan, de legalább már tudom, hogy ilyet is lehet... Az ég különben szabad szemmel nézve koromsötét volt. Hogy lett kék? És, hogy miként látszik ilyen jól az utca túloldalán a ház? Pff..

Végül a teljes extázis :-)) Csillagot fotóztam, méghozzá az egész göncölszekeret, rudastól, szekerestől, mindenestől. Igaz, hogy beremegett a kezem, ezért olyan, mintha elfolytak volna a csillagok, de mégis csak csillagfotó...

Kedvencünk, a csalamádé



Ehhez, a savanyú uborka korból már kinőtt, érettebb, nagyobb uborkák kerülnek felhasználásra, de még olyan, amelyiknek a haja nem keményedik. Szükségünk lesz 2 kg uborkára, 0,5 kg paprikára, 0,5 kg hagymára, aki szereti, zöldparadicsomra, vagy sárgarépára, 0, 5 kg káposztára. Ez utóbbit vékonyra metéljük, az uborkát kb fél centis vastagságra, a hagymát vékony karikára vágjuk. A zöldparadicsomot vékonyan felszeleteljük. Az egészet ízlés szerint sózzuk, cukrozzuk, ecettel savanyítjuk, egy mokkáskanálnyi befőzőport adunk hozzá. Elkavarjuk, és félretesszük. Egy óra múlva ismét felkavarjuk, és ha szükséges, utána ízesítünk. Másnapig félre tesszük, hogy összeérjen. Közben meg-megkavargatjuk. Egy napi állás után, kinyomkodva üvegbe nyomkodjuk, majd lezárva az üvegeket kidunsztoljuk.

Anyukám csalamádéját képtelenség megunni, már csak azért is, mert folyton variál az ízesítéssel. Érdemes eljátszani a zöldkaporral, a mustármaggal, babérlevéllel, vagy ki mit szeret. Roppanós, ízletes savanyúság, húsok mellé kiváló kísérő.

Barack és szilvalekvár



A szép, érett gyümölcsöket természetesen alaposan megmossuk :-), majd, ha tudjuk, kézzel összetörjük, ha keményebb is van közte, azt ledaráljuk. Lassú tűzön, állandóan kavargatva feltesszük főni. Amikor úgy látjuk, hogy megsűrűsödött, a nyers gyümölcs kilójához 60 dkg-ot számítva, hozzáadjuk a cukrot. Azért nem előbb, mert a cukor hamar leég, megkeserítve az életünket. Együtt kavargassuk, míg eléri a kívánt sűrűséget, ez megint ízlés dolga. 5 kg gyümölcshöz számítsunk egy kávéskanálnyi befőzőport, ezt adjuk a lekvárhoz, még kavarjuk meg párszor, majd vegyük le a tűzről. A lekvárt feltétlenül száraz üvegekbe rakjuk, hogy csíra ne érhesse, és ne kezdjen el penészedni. Zárjuk le az üvegeket, majd azonnal állítsuk száraz dunsztba.
Ízlés szerint kevés citrommal játszhatunk az ízével. Sokan használnak dzsemfixet, anyukám ettől határozottan elvonatkoztatja magát.

Magozott meggy, sütibe, melléktermékként meggyszörppel

A legalább kétszer átmosott meggyet magozzuk ki, majd egy kg gyümölcshöz 60-70 dkg cukrot számolva kavarjuk jól el. 5 kg meggyhez adjunk egy kávéskanálnyi befőzőport, majd hűvös helyre állítva, 3 napig érleljük. Közben naponta többször is kavarjuk fel az egészet. Végül nyomkodjuk ki a levétől, nyomkodjuk üvegekbe, zárjuk le, majd dunsztoljuk ki. A megmaradt levét szűrjük le, főzzük fel, és száraz dunsztba téve hagyjuk kihűlni.
Egészen biztosan sokan ismerik, télen nagyon finom süteményekbe. Porontyaim önmagában is szívesen fogyasztják. A szirupot ásványvízzel pedig mindannyian nagyon szívesen fogyasztjuk.

2010. szeptember 1.

Alma és körtekompót



A kemény, de már érett gyümölcsöket alapos mosás után hámozzuk meg, és vágjuk nekünk tetsző darabokra, majd ügyesen passzintgassuk be az üvegekbe, hogy minél több férjen bele. 4 dl-es üveghez 2-3 kanál cukrot adjunk, késhegynyi befőzőporral, majd vízzel locsoljuk le a cukrot, míg az üveg megtelik. Dunsztoljuk ki.
Nem szoktuk fűszerezni, de volt már olyanunk, hogy szegfűszeggel, fahéjjal ízesítettük, vagy, hogy a cukrot vaníliás cukorral turbóztuk fel. Az igazság az, hogy nekünk a jó öreg, nagyi–féle, már megszokott kompót-íz az igazi. De nyilván érdemes próbálkozni. Azt hallottam, hogy az almával csodát művel egy kis citrom, de ezt még sosem próbáltuk. Talán érdemes volna… Igaz, almát nem sokat teszünk el, mert az télen is kapható frissen, viszonylag jó áron, tehát épp csak azért teszünk el belőle, hogy ha éppen arra éhezik meg valaki, hát legyen.

Cseresznye és meggykompót



Az egészséges gyümölcsszemeket kétszer mossuk meg, majd rakjuk az üvegekbe, enyhén megnyomkodva, óvatosan, hogy szét ne repedjenek. Mi elég édesen szeretjük, ezért egy 4 dl-es üveg meggyhez 3-4 kanál, az édes cseresznyéhez 2-3 kanál cukrot teszünk. Ez természetesen ízlés dolga. A cukor tetejére tegyünk késhegynyi befőzőport, majd hideg vízzel, óvatosan csorgassuk a cukrot, míg az egész lefolyik, és az üveg megtelik. Fontos, hogy a cukor mind kerüljön víz alá, és ne maradjon az üveg szélén. Ezután zárjuk le az üvegeket, majd dunsztoljuk ki a befőtteket. A dunsztos edényben hagyjuk kihűlni.

Egy másik módszer a cukorszirupos eltevés. Ehhez vagy egy kis tapasztalat szükséges, vagy egy kis plussz munka. A cukorsziruphoz való vizet vagy hasra ütésből megsaccoljuk, vagy, ha másképp nem megy, kiszámoljuk. Ehhez, rakjuk a gyümölcsöt az üvegekbe, majd töltsük fel vízzel. Mérjük meg körülbelül mennyi víz megy alá, majd szorozzuk meg annyival, amennyi üveg gyümölcsünk van. A kellő mennyiségű vizet öntsük egy nagy edénybe, majd ízlés szerint édesítve főzzünk belőle cukorszirupot. Ekkor adjuk hozzá a gyümölcsöt, és óvatosan kavargassuk, míg a színe megváltozik. Vigyázzunk, nagyon könnyen repednek a szemek. Ezután a gyümölcsöt azonnal rakjuk üvegekbe, a megmaradó szirupba kavarjunk 4 dl-erenként egy késhegynyi befőzport, majd forraljuk fel. Azonnal töltsük fel a gyümölcsöket, az üvegeket zárjuk le, majd rakjuk jó vastag szárazdunsztba.

Téli eltevések


Bevallom férfiasan, hogy a spájzba kerülő, üvegbe eltett nyáriasságokhoz mindössze annyi közöm van, hogy anyukámnál berakom a kocsiba, idehaza becipelem, és szépen elrendezem a polcokon. Azt nem mondom, hogy amikor odahaza vagyok, nem segítek, de azt szerénytelenség lenne állítanom, hogy az én kezem munkái. Az alábbi receptek mind édesanyám kipróbált, bevált, és az általunk kedvelt receptjei, évek óta így kerülnek üvegbe. Anyukám megszállott elrakó, a saját, általa kicsinek mondott, de az enyémnél körülbelül nyolcszor nagyobb spájzban még 2007-es eltétemények is várják a sorsukat.
Idén, egy ismerős úgy döntött, hogy felszámolja erkélyen tárolt „borkán” azaz üveggyűjteményét, és anyukámnak adja őket (köszi Hajni!). A fenti képen látszik, mennyi is volt ez… és épp akkor, amikor a festés legközepén tartottam. Egy napom ment el az üvegek kitisztítására. A váratlan üveg-áldásnak az lett a vége, hogy anyukám képtelen volt leállni, így a pihenésre szánt napok odahaza kavargatással, darálással, darabolással, stb. teltek.
Ez úton is köszönöm anyukámnak, hogy fáradtságot és önmagát nem kímélve, kertjében megtermeli, gondozza – esetenként megveszi - és ősszel elrakja a számtalan kompótot, savanyúságot, étel alá valót, mindezt szeme fényéért, kis családjáért.

Itt az ősz, és itt az új EK!



Szeretettel üdvözlök mindenkit, aki néha benéz ide. Mozgalmas nyár volt ez, és ahogy kinézek az ablakon, egészen őszies a hangulat odakint. Megjelent az Erdélyi Konyha első őszi száma is, a címlapon már messzire virít az iskolakezdés. Hiába, elmúlt a nyár, csibéim is készülnek iskolába. Tagnap voltunk bevásárolni, hát, úgy majd még egyszer annyiba került, mint amennyire számítottam:-) De úgy érzem, hálát adok Istennek, hogy egészségesek, szépek, és amiért minden évben átélhetjük ezt az izgalommal teli időszakot.

Én kívánok minden iskolakezdőnek (gyereknek és szülőknek)is eredményes tanévet:-)

Az Erdélyi Konyha kiadójának, a Corvin kiadó honlapján olvasható a szeptemberi szám rövid tartalma:
A tartalomból: Tízórai ötletek iskolatáskába / Gomba, gomba, gomba: Hússal vagy hús helyett / A hónap gyümölcse: Finomságok szilvából és õszibarackból / Lecsó, lecsó, lecsó...: Hússal vagy hús nélkül - topon a lecsó / Befõzés - még mindig megéri: Savanyúság, zakuszka és ketchup / Olvasóink sütötték - fõzték: Finomságok Marosvásárhelyrõl / Vegetáriánusoknak, de nem csak...: Itt van az õsz, itt a káposzta és a szilva! / Nemzetek konyhája: Amerikai nyalánkságok / Nagymama konyhájából: Mit is fõzzek mára?! / Pityókafesztivál Csíkszeredában / Pszicho-wellness: Kicsikrõl komolyan; Õszi ízkombináció / Tibi ínyencségei - Gasztro anekdota / Tini konyha: Szerezz meglepetést! / Sajtlexikon 1.: A sajt - táplálék és kúltúra /